Vector Radnar

Név: Vector Radnar

Faj: Ember

Kor: 25

Kaszt: Szürke Jedi (Padawan)

Magasság: 180cm

Külsö megjelenés: Magas, közepes testalkatú, barna hajú, barna szemű. A ruhája egy zöld kezeslábas.
Fénykard színe: Narancssárga színű, majd viridián
Előtörténet:

A nap az ég peremén úgy körülbelül félig tarthatott lassan komótosan haladt a horizont felé. A sivatag rajzolódott ki a napfénsugaraiból mely a sivatagot aranyszínűre festette. A sivatagban egy hajó fúródott az aranyszínű homokba. A hajó körül több száz hulla és rengeteg fegyver, lézerkard, lézerpuska hevert a hajó körül. A hajó egyik része még izodt a forróságtól, de a másik oldala is rendkívül sérült volt. A hajóban egy zöld köpenyes, barna hajú ember feküdt mellette egy fénykard és körülötte sok halott katona.
-Hol vagyok??...-Kérdeztem de a sok halott hulla nem felelt csak ijedt arcot vágott az összes körülöttem lévő hulla.
Felkeltem és nem emlékesztem semmire, de tudtam, ezzel a sok emberrel aligha nem én végeztem. A lézerkardom, amire szinte nem is emlékesztem csak inkább a markolata volt ismerős, mivel felvettem a földről, a sok hulla között. A kardom színe narancssárga volt, és még jobban mutatott a homokrengetegben. Lassan elsétálltam a hajó utasai között akik, már rég halottak voltak. Nézelődtem, ahogy csak bírtam de ismerős alakot nem vettem észre. A hajóból kiérve erős szél csapott meg homokszemcsékkel keverve, amik szinte megvágták az ember arcát. A távolban homokvhiar dúlt, de közelben jól kivehetőek voltak a harc nyomai és a rengeteg katona között feküdt egy ősz hajú, barna köpenyes öregember. A testén rengeteg seb volt, de volt valami boldogság az arcán, ami szinte engem is megnyugtatott a homokvihar közepén. Közelebb lépdeltem felé pár lépést és amikor a fejéről a csukja leesett erős fejfájás jött rám. A nap sugarai megvilágították őszes arcát, miközben szinte mosolygott és a kezeiben a lézerkardját szorongatta. Eszembe jutott minden. Addig a kis ideig csak a lezuhant űrhajó volt és a sivatag, de most már az emlékeim is helyet foglalnak az egyszerűnek hitt világban.
-A Coruscant nevű bolygón születtem...-Jutottak eszembe az emlékek tömkelege mire a hajóba visszatérve az öregembert magamml hoztam és lefektettem egy ágyra. Mellé ültem és szinte tőle vártam, hogy meséljen az elfeledett emlékeimről.
Elkezdtem magamban az életem történetét, de ahogy haladtam a sorok gondolatával, úgy jutottak eszembe a következők is:
-Szóval a Coruscant-on születtem az apám...az apám orvos volt de anyám nem volt, ha legalábbis jól emlékszek. A gyerekkoromra nem emlékszem de az első a jedi templom amire emlékezni tudtam...-Gondolkodtam el az életemen.
A fénykardomat még jobban megszorítottam, mintha akarattal szerettem volna kipréselni a tudatomból a multamat.
...-Tovább kell folytatnom még ha a fájdalom majd meg öl akkor is gondolkodnom kell...-Mondtam magamban, majd tovább gondolkodtam.
...-Na szóval a Jedi templom, hatalmas boltívek jutnak az eszembe és egy terem tele furcsa alakokkal akik éppen kérdezősködnek az erőmről ami bennem lakozik. Látom az apámat szigorú tekintete mögött egy kedves mosoly jelent meg az üvegfalon túl. Ezután szinte semmire nem emlékszem...-Mondtam magamban, majd a lábamra csapva egy kő esett ki a köpenyem alól. ismét képek szaladtak végig az agyamon, de ez már annyira nem fájt inkábbb jobb érzés volt, hogy tisztázom a multamat. Majd tovább elmélkedtem:
-A gyerekkorom tanulással és gyakorlással telt el de ezután már több év telt el és végre megkomolyodtam. Éppen egy küldetéről tartottam hazafelé egy relytélyes idegennel akinek a csuklya mindig takarta az arcát csak a kedves hangját halotta.
Megdicsért amiért nem cselekedtem hirtelen, de ez a küldetés nem jutott az eszembe. Bementünk a jedi templom ajtaján ahol, heves párviadal alakult ki a jedik és a birodalmiak között.
-Fuss ifjú...követni foglak, addig kapcsold be a navigációs irányzékot az űrhajón..-hangzott az idegen csuklyás férfitól.
Ezután a mondatok után villámgyorsan a felszállóra igyekeztem és bekapcsoltam a navigációt. Amikor futottam egy pillanatra hátranéztem és láttam, miközben az idegen férfi, aki valószínűleg a mesterem volt elővett egy kék fénykardot és védekezett, majd támadt. A hajó belsejében húztam meg magam, mivel ezt az utasítást adta a mesterem, majd ő is megérkezett egy két lővési sérüléssel, de nagyobb baja nem volt, így felszálltunk és otthagytuk a jedi templomot. A mesterem később elmesélte, hogy a jedi templomot megtámadták a birodalmiak azzal az okkal, hogy a jedik árulók és maguknak akarnak mindent. Ekkor már az űrben keringtünk, viszont itt sem volt nyugvásunk a mesteremmel...-Fejeztem be a gondolkodást. Visszatértem a jelenbe és éreztem a köpenyem alatt tiszta izzadtság voltam, így kénytelen voltam a hajó belsejébe húzódni, ahol még a hajtómű egy kis melegséget bocsátott ki magából. Ekkor a hajtóműre néztem és ismét a multamban találtam magam.
-Egy hajó megtámadott minket a mesteremmel együtt és egyenesen a hajtóművet találta el, ekkor már szinte őrült zuhanásba kezdtünk egy sivatagos felszínű bolygó felé. Megrémültem, hisz azt hittem itt a vég, de a mesterem hajtómű nélkül sikeresen letette a hajót a homokos talajra, de ekkor már késő volt. A sivatag közepén landoltunk és egy birodalmi bázis mellett bár kilométerre. A katonák egyből meghalották és máris a hajót kezték lőni mire én is próbáltam védekezni, de a mesterem kirontott a katonák közé és vagdalni kezde őket. Kiderült utánna, amikor már a mesterem a karjaimban feküdt, hogy ez a bázis már csak kis létszámban maradt fenn, így bírta a bázis katonaságát kiírtani. Ekkor a karjaim közt meghalt, de még adott egy követ, ami narancssárgaszínű volt. Visszamentem a szétroncsolódott hajóba és a fénykardomba helyzetem a követ. Ekkor hirtelen rosszul lettem és elájultam...-Fejtettem ki végleg az élettörténetemet, majd folytattam:
-Szóval az a köpenyes ember a mesterem....jó ember volt...-Mondtam ki könnyekkel küzdve és a fénykardomat szorítottam.
Majd belegondoltam mit kellene kezdeni az életemmel:
-A jedik élete befelegzett...nem követem egyik eszmét sem...sem a jedikét, sem a sithekét...-Adtam a választ saját magamnak majd a bázis felé vettem az irányt. Éppen egy űrhajó szállt le valószínűleg felderítők voltak, és a hajóban a raktártéren belül kényelmesen elrejtőztem, majd vártam, hogy felszálljunk. Egyszerre csak nagy mozgolódás közepette elindult a hajó és amikor leszállt kiugrottam észrevétlenül a kivácsni szemek elől. Ez a bolygó a Yavin4 volt, tudtam melyik bolygó volt, hisz kis koromban olyan volt, mintha már jártam volna itt. Bementem egy közeli szállásba és kivettem a köpenyem alól egy jól megrakott tarisznyát és kifizettem a szállást. Eldöntöttem magamban, hogy a lázadók sorsa az én sorsom is, majd elnyomott a fáradtság...

Üdv az oldalon!
Jó előtörténet, hosszú és helyesírása is tökéletes, a Yavinról kezdesz.

Köszönöm...