Teltek múltak az évek, én pedig lassan felcseperedtem. Benőtt a fejem lágya, legalább is magam szerint, viszont még mindig Padawan maradtam, mert a Tanács szerint, még akkor sem voltam elég érett, hogy elértem a 21 éves kort. Én ezzel nem értettem egyet, viszont tiszteletben tartottam a Tanács döntését, tehát nem tiltakoztam. Sok minden történt a kamaszkorom óta eltelt idő alatt. A Jedik egyre gyanakvóbbak lettek mindenkivel szemben, és tudták, hogy valami nem stimmel a Galaxisban, csak még arra nem jöttek rá mi lenne az. Egy napon hatalmas esemény történt, melyben nekem is részem volt. Kiderült, a Köztársaságnak van egy klónokból álló hadserege, amely nagyon fejledt technológiával rendelkezik, s bármikor harcba állítható. A Geonosison konfliktus alakult ki a szeparaista szervezet, s a Jedi lovagok között. Yoda mester úgy döntött, mozgósítani fogja a klón hadsereget, a Geonosison felfedezett hatalmas droid hadtesttel szemben. Rengeteg Jedi meghalt, a geonosisi arénáért folytatott harcban, és sajnos köztük volt szeretett mesterem Dake Khaar is. Én is részt vettem a csatában, bár nem sokon múlott, hogy mindannyian meghaljunk, ám ekkor megjött Yoda mester az óriási klón haderővel az oldalán. Miután kimenekítettek minket az arénából ismét hatalmas csata vette kezdetét, de most már a nyílt terepen. Én is kaptam egy kisebb klón osztagot, s az volt a feladatunk, hogy nyomuljunk előre, verjük vissza a droidokat. Azt mondták a klónok feláldozhatóak, ám én nem így gondoltam, ezért minden erőmmel a csapatomat védtem. Az egyik Jedi mester kiadott egy személyesen az én osztagomnak szóló parancsot, miszerint egy pókdroidot kellett volna megsemmisítenem, de megtagadtam, hogy mentsem a szakasz életét. Lassan vége lett a harcnak, mi pedig hazatértünk a Jedi Templomba. Következő nap a Tanács magához hívatott. Sejtettem, nem fogok köszönetet kapni, amiért nem úgy cselekedtem, ahogy a felettesem kívánta volna. Beléptem a terembe, de igazából nem voltam túl izgatott, hiszen úgy is tudtam, csak egy bő szidást kapok. Sajnos szembesültem azzal, ennél most sokkal tőbbről lesz itt szó. Ugyanis, minden mesternek más volt a tekintete, nem úgy, mint amikor csak úgy lehurrognak. Végül kiderült ezentúl nem leszek a Jedi Rend igazi tagja, Szürke Jediként kell tovább járnom azt az utat, amin 15 évvel ezelőtt elindultam. Nem voltam szomorú, csak egy kicsit csalódott, hiszen oly sokat dolgoztam azért, hogy egyszer nagy Jedi legyek. Igaz sokszor mondtam ellent, felülbíráltam mások véleményét, ám állandóan szívvel, lélekkel cselekedtem. Azt tettem, mit a szívem súgott, mit helyesnek láttam. Azzal vígasztaltam magam, hogy végülis még a Jedik oldalán állok. Elkezdődött a Klónok Háborúja, ahol minden bizonnyal én is részt fogok majd venni a közel jövőben is.
Csüt. Dec. 18, 2008 4:54 pm
