- Erdők -

A Yavin-4 felszínét teljesen elborítják az erdők.

Éppen az erdőben sétáltam, mert a tábornok kiküldött felderítésre ennek persze én nem örültem, mert inkább néztem volna tovább a TV műsorokat a lebegő plazmámon. Egyszer csak nagy sétálásom közben hallottam valami zajt, ami a fa magasságból jött. Gyorsan elbújtam egy fa mögé.
~Mi lehetett ez a hang? Talán valami vadállat vagy talán egy sith.~ gondoltam, majd egy ismerős ember jelenlétét éreztem meg.
És elkezdtem futni arra ahonnan a hang jött.

A talajon sétálva megpillantottam, egy hatalmas csontvázat ami éppen az erdő legmagasabb
fájáról lógott, de nem törődtem vele és tovább sétáltam, persze figyelve a környezetemre.
-Ez az erdő nem valami napfényes..utálom az ilyen helyeket, de amit muszály megtenni, azt muszály...-Mondtam
halkan, de csak magamnak, mivel az erdőlakók nem éppen kedvelték a szürkejedik jelenlétét, de inkább a véremre
szomjaztak. Majd egy ismerős dolgot éreztem tőlem északra és próbáltam a nyomába eredni.
~Túl ismerős, hogy nem tudnám kik azok...-Gondoltam magamban, majd sietős léptekkel tovább
futottam a két idegen felé.
Odaértem, lassítottam a tempóbon.
-Üdvözöllek barátaim, ilyen szép helyet csak nekünk találtak ki...-Köszöntem a többieknek.
Majd vártam hogyan tovább...


//A sorrend a következő: Adam Korr, Vector Radnar, Adila Kenpachi, Jaden Dreadner ( Közös döntés alapján )//

Egy kis bestiával szórakoztam pontosabban az Erőn keresztül megkedveltettem magamat vele. Ez egy fajta Erőidomítás. Próbáltam különböző trükkökre is tanítani az állatot, aminek ugyan kevés az Intelligenciája, de elég jól megértette és tette, amit mondtam. Hirtelen egy másik irányba nézett az erdő belseje felé. Éreztem én is a mozgolódást és ráadásul éreztem, hogy ez nem lehet állati, ezt Erőhasználó vagy Erőhasználók teszik. Felhúztam az Arcomra a maszkot és rohantam afelé. A nagy állat aggódó üvöltését hallottam és már a fákon ugráltam, hogy más ragadozó állatot ne vigyek a szürke Jedi gyülekező helyére. Megálltam az egyik ágon és figyelmet mi történik. Egy otromba lény fenyegeti. Leugrottam a fáról az emberek és az állat közé.
- Sziasztok, fiúk! Gondoltam beugrom. – hátráltam a többiekhez és felkészültem lélekben.

Viszonylag sikáig beszélgettünk, majd megjelent egy nő is, aki jedi volt, ugyanúgy mint mi.
Bemutatkoztam neki és a többiek is.
-Jó lenne indulni mert már sok idő telt el, a találkozásunk óta...-Mondtam a többieknek és
az ég felé néztem, miközben a fák lombjait egy hideg szellő fújta meg.
~Ismét együtt fogunk lenni, ahogy régen..már nagyon vártam ezt a pillanatot...-Gondoltam
magamban, majd elindultunk mindannyian az erdőből. Ugráltunk az ágakon, mint aki ráér, de tudtuk, hogy ezer
veszély leselkedik ránk, főleg, hogy együtt vagyunk, de ez inkább adott biztonsági érzetet mint félelmet.

~ Furcsállom, hogy csak így kijönnek. Náluk ilyen a felderítés, vagy az őrjáratozás? Most egyelőre a gyengébb akaratú lények befolyásolása a feladatom, amit a mester adott ki. Végül is miért nem mehetnék velük? Legalább van egy kis változás az életemben. Habár az Erő kiismerése is elég izgalmas. ~ Gondoltam magamban miközben leszálltunk a földre. Közel lehettünk. Valamilyen érzés elfogott és megálltam, a többiek néztek rám, mint f*sz a lakodalomban. Hirtelen még valami ismerőset éreztem. Jött az a kis bestia, amivel épp játszottam. Viszont nem számítottam arra, hogy a szürke Jediket körülvették a Cannonok köztük az egyik felémjött és megérintette orrával a kezemet. Mindenki felriadt és előhúzták a kardjukat.
- Nyugodjatok meg nincs semmi baj. – a kis Cannonhoz fordultam és az Erő használatával befolyásoltam a tudatát. – {Mi van picur? Nincs semmi baj, nem ellenségek, csupán idegenek voltak. Kérlek, vidd el innen a barátaidat. Azok a lényeg nem fognak bántani titeket, ha nem bántjátok őket és engemet sem.} ^^ – a kis Cannon elmosolyodott, ahogyan én is és a felkészült böszme Cannonnokat visszavonultatta. – {Köszönöm kicsi barátom! Szia!}… Most már mehetünk. – szóltam oda a többiekhez.

Először amikor megláttam ezeket a Cannon kinyitottam a fénykardomat mert azt hittem, hogy támadni akarnak.
De amikor láttam, hogy a lány elé megy az egyik Cannon és nem támadja meg becsuktam a fénykardomat.
~ Mintha a lány tud erővel beszélt a Cannonokkal és mondta volna nekik, hogy ne támadjanak meg minket. ~ gondoltam és nyugodtan visszatettem a fénykardomat a tartóba és elmentek a Cannonok.
- Okés akkor most már mehetünk remélem, hogy nem jönn több szörny. - mondtam és mentünk tovább a templom felé.
Már a láttuk homályosan a sok fa között a templomot aztán pár perc múlva ott is voltunk a templom lépcsőjénél.
- De jó hogy ideértünk épségben a Massasi templomhoz. - mondtam boldogan.